A zarándok számos nehézséggel, problémával találja szembe magát. Ez megnehezíti az Istennel való találkozást. Ha zárva találja a templomot, képes fellázadni minden ellen, ami a vallással kapcsolatos. Fontos hát, hogy a templomok minél többet legyenek nyitva. Ha szükséges, a falu lakói felváltva őrizhetik.
Sokan nem tudnak imádkozni. Őket tanúságtételünkkel és kiosztható szövegek segítségével vezethetjük be az imádságba. Öt év tapasztalatából mondhatom, a közös imák során megérzik, hogy nem is olyan nehéz imádkozni. Az ima felidézi, ami lelkük mélyén feledésbe merült vagy talán sohasem tudott felszínre törni. Legtöbben hálásak ezekért a különleges pillanatokért. Szeretnék, ha a Camino során több hely is lenne, ahol együtt imádkozhatnak velünk. Melyik zarándok nem emlékszik meghatottan a Roncesvalles-ben vagy Jaca-ban kapott zarándok-áldásra, vagy a közös imára Grañón-ban, ahol név szerint említik a zarándokokat mindaddig, míg Santiago-ba nem érnek? Ki ne emlékezne a bencés nővérekkel végzett kompletóriumra Leónban, vagy a szerzetesek gregorián dallamokkal kísért vesperására Rabanal del Camino-ban vagy Leyre bencés monostorában?
Ezek a pillanatok nyomot hagynak az emberekben, azokban is, akik nem vallási okból indulnak Santiago-ba. Sokan mondják, hogy a zarándokszállásokon végzett imádság erőt ad az út folytatásához. Felfedezik a zarándok Jézust, aki mindig mellettük jár. Szent Jakab apostolt, aki a cél felől bátorít az út folytatására. Szűz Máriát, az Úti Boldogasszonyt, aki közbenjárásával óvja és segíti őket.
Több olyan vendéglátóra (hospitalero) van szükségünk, aki a zarándokszálláson vagy a templomban szívesen vezeti ezeket a közös imádságokat, amelyekre oly nagy szüksége van a zarándokoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése