Megszoktuk, hogy a dolgok értékét az árukkal mérjük. A CAMINO során felfedezett csodák – a természet, a falvak és lakóik, a művészet, a történelem, a zarándoktársak, a vendéglátók – mind kívül esnek a kölcsönösség logikáján. Egy nap belecsöppennek az életedbe, aztán ahogy jöttek, tovatűnnek.
Milyen szép ez! Nem akarnak mást, csak jelen lenni. Az önzetlenség önmagában hordja jutalmát.
Ismerjük fel, hogy az önzetlenség emberibbé, méltóbbá, nemesebbé tesz. Tudjuk jól: amit ingyen teszünk, önként, anélkül, hogy bárki kényszerítene, csupán szeretetből, vagy mert úgy érezzük, tennünk kell – ezek a legfontosabb dolgok. Ez az, ami igazán jó érzéssel tölt el, ami éltet, ami erősíti személyiségünket. A CAMINO arra biztat, hogy cselekedjünk önzetlenül, egyetlen mélyről fakadó indíttatásból: hogy intenzívebben éljük meg a valóságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése