Szent Jakab apostol halász volt, emberek halásza, Jézus tanítványa. Alakja szorosan kötődik Spanyolországhoz. A hagyomány szerint itt térített és itt temették el.
Az idősebb Jakab Zebedeus és Mária Salomé fia. Másik fiuk János apostol, a negyedik evangélium szerzője.
Noha a tizenkét apostol között fontos helyet foglal el – János, Péter és András mellett ahhoz a szűkebb, kiválasztott csoporthoz tartozott, amely legközelebb állt Jézushoz –, a Szentírás alig közöl valamit életéről. Csak az Apostolok cselekedeteiből ismerjük meg néhány vonását. Tudjuk, hogy halász volt Galileában, ott ismerte meg Jézust, aki Péterrel, Jánossal és Andrással együtt meghívta, hogy emberek halásza legyen. Szent Lukács írja, hogy a két testvér „Péter társa” volt, ami a barátságon kívül bizonyos anyagi közösségre is utal.
Szent Jakab apostolkodása a Mester halála után kulcsfontosságú volt. Ezt vetíti előre az a különleges szeretet, amellyel Jézus életében kitüntette őt. Az első pillanattól fogva a Krisztushoz legközelebb álló csoporthoz tartozott a tanítványok között. Jelen volt a leglényegesebb eseményeknél: a Tibériáson történt csodálatos halfogásnál, amely a rájuk bízott lelki küldetést jelképezte; a földi egyház feje, Péter megbízásakor; az Olajfák hegyén, az utolsó napokban, amikor Jézus a jeruzsálemi templom lerombolásáról, a város pusztulásáról és a végső időkben bekövetkező pusztulásról beszélt. Tagja volt annak a kis csoportnak is, amely Galileában szemtanúja volt Jézus feltámadása utáni utolsó megjelenésének. Egyike a három apostolnak, akik előtt Jézus felfedte isteni dicsőségét és emberi halálfélelmét. Vele volt a Getszemáni kertben, amikor Júdás árulását követően elfogták.
Ugyanakkor sem az evangéliumok, sem az Apostolok cselekedetei nem szólnak személyiségéről. Tudjuk, hogy a Mester a mennydörgés fiának nevezte. Bizonyosan erős hangja volt, energikus és extravertált jelleme. Büszke lehetett Jézus barátságára, hiszen - Szent Máté szerint – várta a Messiás uralmának eljövetelét. Édesanyja, Salomé szavai szerint első helyet remélt magának az Úr mellett, ami a többi apostolban ellenérzést keltett.
Kr.u.41 és 44 között halt meg, I. Heródes Agrippa parancsára lefejezték. A zsidó király ugyanis úgy akarta megnyerni Róma jóindulatát, hogy könyörtelenül üldözte az első keresztény közösségeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése