2004. március 22.

A Camino tengelyei - A többiek

A Camino-n három tengely találkozik. Ettől lesz nem csupán külső, hanem belső út, mély belső élmény is. A három tengely: a többiek, önmagunk, és Isten.

Ezért különleges tér és idő a Szent Jakab Út. Ezért könnyebb itt megnyílnunk a Misztérium felé.


A többiek

Kezdjük az első tengellyel. A TÖBBIEK. Lelki élményeink részben a zarándoktársakkal való találkozásból származnak. Nem mintha a zarándokok rendkívüli emberek volnának; hanem mert a találkozás körülményei miatt egészen személyes módon tudunk egymással kapcsolatba lépni. Könnyebben megtapasztaljuk a jószívűséget, a segítségnyújtást, az összetartozást.

Korunkban új formákat ölt az elszegényedés: az ember pusztán biológiai lénnyé alacsonyodik. Elveszíti legnagyobb kincsét, Istent, ugyanakkor veszélyezteti a másik legértékesebbet, embertársát, akit immár nem testvérnek, hanem vetélytársnak tekint. Hogy igazán társak lehessünk, egy szinten kell lennünk egymással. El kell ismernünk, hogy azonos helyzetben vagyunk, közös térben élünk. A Camino ezt az egyenlőséget teszi lehetővé. Mivel a másik nem vetélytárs, nem kell félnem, megnyílhatok előtte. Észreveszem, hogy érti, miről beszélek, pedig életünk és tapasztalataink nagyon eltérőek. Egy fontos dolog köt össze: mindketten útra keltünk. Az ismeretlenség néha megkönnyíti, hogy megbízzam a másikban. Megnyílok előtte, mert szükségem van valakire, akire számíthatok. Nem kell tartanom tőle, hiszen éppen olyan, mint én.

A közös fizikai állapot, a kimerültség is összeköt. Egyformák vagyunk, mindegyikünknek szüksége van a többiekre. Korlátaink alázatos beismerése eltörli az alá-fölé rendeltséget. A lényeg, hogy valamennyien emberek vagyunk. Levetjük hétköznapi álarcainkat, azt, hogy másnak akarunk látszani, mint amik vagyunk. A zarándok megtanul álarc nélkül járni az életben, mert nem fél beismerni, hogy fáradt, éhes és vízhólyagjai vannak.

A többiek jelenlétének van egy másik jellegzetessége is, amire sok zarándok nem talál szavakat. Nem érti, mi lehet; szerencsének, véletlennek, sorsnak, csodának, gondviselésnek nevezi. A többieken keresztül ugyanis nemegyszer Isten szeretete válik kézzelfoghatóvá. Az öreg néni a legjobb pillanatban kínálja meg egy pohár vízzel, a kertész almával ajándékozza meg, a szőlősgazda beinvitálja a pincéjébe egy kóstolóra, az idős parasztember utánakiált, hogy rossz útra tévedt, és elkíséri egy darabon, zarándoktársa kenyérrel, kolbásszal kínálja, pedig egy szavát sem érti, mert más nyelvet beszélnek …

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése