Hogy megértsük a zarándoklat lényegét, tudnunk kell, hogy az nem kizárólag keresztény hagyomány, hanem minden régi nagy vallásban megtalálható. A három alapvető közös elem: a zarándok utat jár be, amely szent helyhez vezet. A zarándok az érkezéskor, de már az út során is, találkozik a misztériummal. Egyes vallásokban fontosabb az út megtétele. A zarándok otthonát, megszokott környezetét hátrahagyva elindul a cél és önmaga mélységei felé. Más vallások inkább a szent helyhez érkezésre koncentrálnak, arra a pillanatra, amikor a zarándok a szenttel találkozik, és a rítusra, amely ezt a pillanatot övezi.
Akár így, akár úgy, a zarándokút a zarándok lelkében zajlik. Belső út ez. Abból táplálkozik, amit a zarándok az út során átél; a valóságból, amellyel találkozik. Minden annak a szimbóluma, amit belül történik. A zarándok-szimbólumok minden vallásban fontosak. A hegyekkel, a vízzel, a zarándok iránt megnyilvánuló szent vendégszeretettel kapcsolatos szimbólumok ezek, vagy azok a konkrét rítusok, amiket a zarándok a szent helyre érve végez.
Az ószövetségi zsidó hagyományban a zarándoklatnak kiemelt helye van. Ábrahámmal kezdődik, akinek el kellett hagynia földjét, annak reményében, hogy Isten az ígéret földjére vezeti. Izrael népének nomád élete a szent könyvekben részletesen leírja a zarándokút viszontagságait, amelynek örök mintája Izrael népének kivonulása Egyiptomból és a 40 éves pusztai vándorlás.
Az Újszövetség is őrzi ezt a hagyományt. Szent Lukács evangéliuma Jézus életét szinte úgy írja le, mint Jeruzsálembe vezető zarándokutat. Többször fordul elő benne utalás arra, hogy Jézus úton volt, városról városra járt… Jézus magáról mondja: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”. A keresztény zarándokút végső célja tehát nem egy adott szent hely, hanem maga Jézus Krisztus.
Ilyen előzmények után a keresztény hagyományban igen korán kialakul a vértanúk sírjához és a Jeruzsálembe induló zarándoklat, amely egyben Jézus életének színtere is. A középkorban, különösen nyugaton, virágzik az ereklyék tisztelete. Egyre szaporodnak a fontos ereklyét őrző szent helyekre irányuló zarándoklatok. A legnagyobb tisztelet a Jézushoz legközelebbi személyek, az apostolok ereklyéit övezi. Ez magyarázza a Szent Jakab apostol sírjához vezető zarándokút hatalmas népszerűségét a középkori Európában attól fogva, hogy a IX. században megtalálták az apostol földi maradványait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése