2004. március 22.

A Camino tengelyei - Isten

A harmadik tengely az ISTEN. A Camino nemcsak a hétköznapi életünkre hasonlít. Ha csupán ennyi volna, nem lenne ekkora vonzása. A Camino nem akármilyen hely: szent hely, jelképes hely. Ez a titka, ez legbensőbb lényege.

A Camino során Isten sokféleképpen szól az emberhez. A természetben, az eseményekben, lelkünk mélyén.

A természet is része ennek a szent összeesküvésnek. A zarándok végigtekint Canfranc lélegzetelállító hegyszorosain és El Bierzo mély völgyein, bejárja Kasztília szántóföldjeit és La Rioja szőlőit. Hallja a vihar moraját, látja a Pireneusok havas csúcsait, Galícia patakjait. Megcsodálja a tavaszi vetést, az őszi erdőt, a madárdalt, a Camino csodás napfelkeltéit és naplementéit. Ennyi szépség láttán megrendül, és lassan-lassan azonosul a fával, az eső illatával, a parányi bogarakkal, a kő alakjával, a virág színével. Ő is része mindennek. Összhangban érzi magát a teremtett világgal. Aztán jönnek a kérdések: Teremtés? Ki és miért? Végül a Teremtő dicséretébe kezd, hálát ad számtalan ajándékáért. Rájön, hogy mindez az isteni szeretet megnyilvánulása.

Jézus mondta: “Boldogok a tisztaszívűek, ők meglátják az Istent”. A Camino során a zarándok megtanulja felismerni, hogy a dolgokban, de különösen az emberekben, jelen van a Teremtő. Az élet az Istennel való találkozás helyévé válik.

Ez a valóság lelki dimenziója: mindenben megtalálni és szeretni az Istent.

Aztán ott van a csend és a magány. Amikor a zarándok már nem gondol az otthonára, az emberekre, akikkel otthon naponta találkozik, amikor már nem jut eszébe a munka, a hétköznapi élet - akkor elkezd befelé figyelni. Több időt tölt a szív és a száj csendjében. Kiüresíti magát, és akaratlanul is engedi, hogy a Lélek szabadon munkálkodjék benne.

A tér és az idő korlátai is megszűnnek. Már nem mérhetőek, nem folytonosak, nem megfoghatóak. Ezt a teret és időt az Isten választotta ki, hogy megnyilvánuljon azoknak, akik az ő határain járnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése