Fogadj el mindent úgy, ahogy van. Emberi kapcsolataidban hagyd, hogy a másik az legyen, aki lenni szeretne. Fogadd szeretettel döntéseit. Ne hasonlítsd magad hozzá, ne versengj. A CAMINO-t járva az ember néha elkeseredik, hogy milyen kevésre képes. Mindig van, aki gyorsabban megy, vagy messzebbről jön. Az életben is így van. El kell fogadnunk, hogy mindenki olyan, amilyen. Az egyik legnagyobb kincs, amivel a CAMINO során találkozunk, a másik ember. A hétköznapi életben annyira hozzászoktunk a rétegződött társadalomhoz, a hierarchiához, hogy nehezen tudjuk egyenlőként kezelni a másik embert. Rá kell ébrednünk, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, és szükségünk van egymásra. Aki magával van eltelve, nem tudja meghallgatni a másik embert. Képtelen kifejezni magát.
Sem segíteni, sem mástól segítséget elfogadni nem képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése